Gyártó · Divat- és lakáskellékek
A gomb rövid története: évezredek óta létezik, de kezdetben a ruhára varrt díszként szolgált, nem záróelemként. A gomblyukkal együtt használt gomb, ahogyan ma ismerjük, a XIII. században terjedt el Európában. Azóta az anyagok változnak – csont, fém, gyöngyház, korozó, műanyag –, az elv azonban ugyanaz maradt.
Mi a gomb
A gomb kis, általában kerek tárgy, amelyet a ruhára varrnak vagy szerelnek, és amely egy gomblyukon vagy hurkon átbújtatva tartja zárva a ruhadarabot. Tágabb értelemben a hasonló formájú díszítőelemeket is gombnak nevezzük. A gomb szó régi eleme a magyar nyelvnek; a nyílást, amelyen a gomb átbújik, gomblyuknak hívjuk. Angolul a gomb button, németül Knopf, franciául bouton.
A gomb története az ókorban – ékszerek, nem záróelemek
A régészek több ezer éves, gomb alakú tárgyakat találnak kagylóhéjból, csontból és kőből. Ezeken van lyuk a felvarráshoz, de elsősorban díszként, rangjelzésként vagy amulettként szolgáltak. Az ókori ruhákat főként övvel, kötőkkel és fibulákkal rögzítették – rugós fémtűkkel, amelyek a mai biztosítótűhöz hasonlítanak. A rómaiak és a görögök fibulákat és brossokat használtak, nem gomblyukas gombokat.
Ez fontos részlet: maga a gomb régi, de az ötlet, hogy az anyagon lévő résen bújtassák át, jóval később született meg.
A középkor és a gomblyuk születése
A XIII. században Európában megjelent a gomblyuk – az anyagon kialakított, megerősített rés, amelyen a gomb átbújik. Ez kis technikai forradalom volt. A ruhák immár szorosan simulhattak a testhez anélkül, hogy közvetlenül a viselőjére varrták volna őket. A divat gyorsan élt a lehetőséggel: az ujjakon és a ruhák elején tucatnyi apró gomb sorakozott, amelyek a gazdagság jelképévé váltak.
Az akkori gombok csontból, szaruból, fából, fémből és textilből készültek. A nagyvárosokban gombkészítő céhek alakultak, amelyek őrizték a mesterséget, és minőségi szabványokat határoztak meg.
A XVIII. és XIX. század – a gombipar
A XVIII. században az arisztokrata öltözetben a gomb valódi ékszer volt – ezüstből, aranyozott fémből, zománcból, porcelánból, akár miniatűr festményekkel. Ezzel párhuzamosan nőtt az egyszerűbb fém gombok gyártása a katonai egyenruhákhoz. A domború emblémás egyenruhagombok ma is klasszikus példái annak, hogy a gomb identitást hordoz.
A XIX. században az iparosodás tömegtermékké tette a gombot:
- a sajtológépek lehetővé tették a fém gombok sorozatgyártását;
- a kagylóhéjból készült gyöngyházgombok az ingek szabványává váltak;
- megjelent a korozó – a tagua pálma termésmagja, amelyet „növényi elefántcsontnak” is neveznek, a csonthoz hasonlóan megmunkálható és könnyen színezhető;
- elterjedt a vonalban (ligne) történő mérés is, amelyet ma is használnak.
A XX. század – a műanyagok és a tömegdivat
A XX. század elején megjelentek az első műanyagok – a kazein, a celluloid, később a bakelit. Olyan színű és formájú gombokat tettek lehetővé, amelyeket a természetes anyagok nem tudtak kínálni. A második világháború után a poliésztergyanta fokozatosan kiszorította a legtöbb anyagot a tömeggyártású konfekcióból: olcsó, erős, bírja a mosást, és képes utánozni a szarut, a gyöngyházat vagy a követ.
Ugyanebben az időszakban fejlődtek ki a préselhető fém gombok – a farmergomb és a patentgomb, amelyeket nem varrnak fel, hanem géppel szerelnek fel. Ezek kísérték a farmer és a munkaruha térhódítását.
A gomb napjainkban
Ma a gomb egyesíti a funkciót, a dizájnt és a történelmet. A divatmárkák gravírozott logós gombokat használnak a hitelesség jeleként, a fenntartható divat pedig visszahozza az érdeklődést a természetes anyagok iránt – korozó, fa, kókusz, szaru. Ugyanakkor a poliészter ára és egyenletes minősége miatt továbbra is a tömeggyártás fő anyaga.
| Időszak | A gomb szerepe | Jellemző anyagok |
|---|---|---|
| Ókor | ékszer, amulett | kagylóhéj, csont, kő |
| XIII–XVII. század | gomblyukas záróelem, rangjelzés | csont, szaru, fa, fém, textil |
| XVIII. század | ékszer, egyenruhajelvény | ezüst, aranyozás, zománc, porcelán |
| XIX. század | tömeggyártás | sajtolt fém, gyöngyház, korozó |
| XX–XXI. század | funkció és márkaépítés | műanyagok, poliészter, fém, természetes anyagok |
Mit tanulhatunk a gomb történetéből
A történelem azt mutatja, hogy a gomb mindig több volt egyszerű záróelemnél. Viselője rangjáról, hadsereghez vagy céhhez való tartozásáról árulkodott, ma pedig a márkáról szól. Ezért a mai ruházatban is érdemes tudatosan kiválasztani: a gomb anyaga, felületkezelése és logója a kollekció történetének része.
Ha történelmi karakterű gombot keres, figyeljen a több mint egy évszázada használt korozó gombokra, vagy a domború emblémás klasszikus fém gombokra, az egyenruhagombok örököseire.
A gombok az európai népviseletekben
Európa számos népviseletében – a bolgárban is – a gomboknak és a záróelemeknek különleges helyük van. Az ezüst- és fémgombok, a díszcsatok és a különféle dekoratív kapcsok az ünnepi viselet részei voltak, és gyakran nemzedékről nemzedékre öröklődtek. Ez azt mutatja, hogy a gomb egyszerre volt gyakorlati tárgy és a hovatartozás, a jómód és az ízlés jele.
Polkom – hagyomány és modern gyártás
A Polkom több mint 30 éves tapasztalattal rendelkező bolgár gyártó, amely gombokat gyárt. Természetes, szintetikus és fém anyagú gombokat kínálunk, és az Ön dizájnja szerint is gyártunk – logóval és domború emblémával is. Küldje el ajánlatkérését, és mintát készítünk a kollekciójához.
